Ugrás a fő tartalomra

Jó hír, ami rossz is egyben!

Sziasztok! 

A napokban egy lehetőségem adódott arra, hogy nevezzek egy írói pályázatra, méghozzá a Válaszútonnal, ami alapjaiban véve egy nagyon szuper hír, azonban mit mindennek, ennek is van rossz oldala. 
A helyzet, hogy az eredmény hirdetésig  szüneteltetnem kell a blogot, mert igaz, hogy szerintem kicsi eséllyel, de meglehet, hogy a Válaszúton nyertes lesz, a legjobb esetben pedig egy szerződéssel lehetek gazdagabb, de ez majd a legvégén kiderül, de nyilván, addig nem szeretnék publikálni belőle több részt és a meglévőket is privátra rakom az eredményhirdetésig pár napon belül. 
 Az eredménytől függően pedig jelentkezem majd. 
A megértéseteket köszönöm, nehéz szívvel hoztam meg ezt a döntést, de valamit valamiért, igaz? 

Megjegyzések

  1. Nagyon szorítok érted! Megérdemled az elismerést! Köszönöm hogy olvashattam eddig az írásaidat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Sokat jelent a számomra:)

      Törlés
  2. Szia! A fenti bejegyzésed utáni 3.dik évben találtam rád és mi lett az eredménye az írói pályázatnak? Remélem nyertél de ha nem is, akkor majd a következővel mert ezt egyszerűen megérdemled! puszi

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

31. Fejezet

Andy  Mikor megérkezett az orvos, megkért, hogy a vizsgálat erejéig menjek ki. Nagyon nem tetszett, nem akartam egyedül hagyni Mollyt, de megtettem, amit kért, és kijöttem. Legalább a harmadik szál cigimet szívtam, mikor az orvos végre-valahára kijött, de hiába kérdeztem, mi a baja Mollynak, csak annyit felelt, hogy beszéljem meg vele. Megköszöntem a segítséget, és szinte rohantam Mollyhoz, hogy megtudjam, mi történt. Ideges voltam, és féltem attól, hogy valami nagyobb baja van. Féltettem őt, és mikor rosszul lett, hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Most pedig hiába kérdezgetem tőle, hogy mi történt, mit mondott az orvos, nem felelt, csak nézett maga elé, szemeiből a kétségbeesés sugárzott, és ettől, ha lehet, még jobban megijedtem.

16. Rész

Molly Az unokahúgom esküvője és az azt követő lagzi kifejezetten lazán ment. A ceremónia gyönyörű volt, mint mindig, most is meghatódtam, mikor kimondták a boldogító igent. A lagzi jó hangulatban telt, mindenki ünnepelt, velem pedig rendesek voltak. Nem faggattak a múltról, csak a szokásos kérdéseket kaptam; ettől függetlenül gyorsan leléptem. Ráfogtam, hogy be kell menjek az irodába, de az igazság az, hogy Deannel randiztam. Sikerült pár nappal hamarabb költöznie, ezért az első adandó alkalommal elhívott vacsorázni, melyre örömmel mondtam igent. Egész végig kedves volt velem, előzékeny és tisztelettudó.