Ugrás a fő tartalomra

Cikkek - Gondolatok

       
Egy anya 21. századi tíz parancsolata





     Szeretném megosztani veletek egy írást, amely provokatív és ironikus. Betekintést nyújt a modern nők mindennapi életébe, különösen az anyaság és a háztartás kihívásaiba. Az írásom célja, hogy reflektáljatok a társadalmi elvárásokra, a tökéletességre való törekvésre és a női szerepekre. 

Humorral és öniróniával próbálom bemutatni a mindennapi küzdelmeket, és elgondolkodtatni benneteket a női identitásról, a családi szerepekről és a társadalmi normákról. Ezzel szeretném hangsúlyozni, hogy mi, nők gyakran óriási terheket viselünk magunkon. Remélem, hogy ez az írás nektek is olyan megvilágító lesz, mint amilyen nekem!Szeretek anya lenni és feleség. Örülök, hogy szerető családom van, hogy van munkám. Hálás vagyok mindenért, amim van. De amit manapság a nőkre hárul, az ember feletti.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szeress ha mersz!

  A meleg későtavaszi nap cirógatta sápadt bőrömet, ahogy a langyos földön elterülve élveztem a friss fű, föld és vadvirágok illatát. Éreztem, ahogy felmelegszik a testem és lelkem egyaránt. Mély, fáradt levegőt vettem, majd ásítva és nyújtózkodva ültem fel, hisz nem lustálkodhattam egész nap. Ezzel egyidejűleg neszt is hallottam a zöldellő erdőből. Fejemet a hang irányába kaptam, de a léptek mellé már a nevemen is elhangzott.

Zuhanás - 17. Rész - Blogregény - Befejezés

*Ebony* Hat hete omlott össze a világom. Hat hete vesztettem el mindent és hat hete kaptam egy új életet, új szerelmet, új jövőt. Mikor kórházba kerültem, Matt nem tágított mellőlem hiába mondtam, hogy menjen csak haza, megleszek, nem foglalkozott vele. Minden nap ott ült, nem volt hajlandó vissza menni New Yorkba nélkülem. Azt mondta, nem hagy egyedül többé, amitől hihetetlenül boldog voltam. Úgy éreztem, lezártam életem eddigi szakaszát és kész voltam egy új fejezetre, egy új életre.

Zuhanás - 3. Rész - Blogregény

Másnap későn, szörnyű fejfájással és égő szemekkel ébredtem. Azt se tudtam hirtelen, hogy hol vagyok, de ahogy felismertem, hogy a vendégszobánk takaros ágyában ébredtem, rögtön fejbe csapott a felismerés, és az előző nap terhe ólomsúlyúként nehezedett a szívemre. Nehézkesen ültem fel az ágyba, majd nagy sóhajjal felálltam. Kissé meg is szédültem a fejembe tóduló vértől, melynek hatására a halántékom kétszer annyira lüktettet, mint mikor kinyitottam a szemem. Laza selyemköntösömbe bújva indultam a konyha irányába azzal a tudattal, hogy egyedül vagyok otthon, azonban meglepődtem, mikor Tim a konyhaasztalra könyökölve egy bögre kávé fölé hajolva búslakodott. Mikor észrevette a jelenlétemet, fáradt hangon üdvözölt.