Tiltott Gyönyör Novellák - 3# - Teljesség [18+]

Hiába zuhan össze az életem újból és újból, mióta Andy velem van, azt hiszem, talán kevésbé érdekel ez a dolog. Megtanultam mellette, hogy mindig van valahogy, nem kell pánikolni, és ha nem tudunk valami ellen tenni, el kell fogadni azt, ami történt, és a számunkra legmegfelelőbbet kihozni belőle. Így vagyok a szüleimmel is. Hiába vártam, hogy majd örülni fognak és elfogadják a helyzetet, nem tették. Hogy hogyan érzek ezzel kapcsolatban? Nem érdekel. Majd lesz valahogy. A nehezén már túl vagyok, és azt hiszem, készen állok újra, normális életet élni, újra rendes párkapcsolatban lenni valakivel, akit szeretek, elfogadni a múltam és tovább élni a tapasztalatokkal.

Mióta újra együtt vagyunk, nem volt közöttünk semmi, szexuális értelemben. Persze, voltak lopott csókok, simogatás, összebújás, de semmi több. Andy semmit sem erőltetett, sőt, nem is beszéltünk róla, és ezért hálás vagyok neki, hisz eddig úgy éreztem, nem vagyok kész ilyen formában kimutatni a szeretetemet, egészen mostanáig.

Kis ideje már ezen gondolkodtam, hisz emlékszem, mennyire jó volt vele az elején, azonban féltem, hogy esetleg nem úgy áll már hozzám a Deannel történtek után. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jut eszembe minden nap az, hogy én is azon nők közé tartozok, akik megélték a nemi erőszakot, de valahogy nem tudom felfogni. Tudom, hogy mi történt, de valahogy az agyam nem akar a történtekre emlékezni. Mintha kiesett volna minden apróbb részlet, ami azon az éjszakán történt. Talán az agyam így védekezik, aminek csak hálás lehetek, hisz így könnyebben lépek túl a dolgokon.

Azt nem tudom, Andy hogyan áll ehhez, de csak bízom benne, hogy a kezdeményezésem nem fog kudarcba fulladni.

Szörnyű szakács vagyok, és hiába próbálkozom, úgy érzem, egyre csak rosszabb leszek, azonban ma megpróbáltam kitenni magamért, és miután egész délelőtt egyszerű recepteket keresgéltem, amihez lehetőleg részletes videó is dukált, úgy döntöttem, egy spagettit talán össze tudok hozni anélkül, hogy ételmérgezést szenvedjünk, vagy pedig teljesen odaégessem.

Este hatkor kezdtem neki a főzésnek, mivel Andy nagyjából háromnegyed kilenc és kilenc között szokott hazaérni. Először minden hozzávalót szépen sorban kipakoltam. A fűszereket apró tálkákba kiméregettem, a recept szerinti mennyiségű paradicsomszószt kiöntöttem egy nagyobb üveg tálba, majd sorban a pultra helyeztem. Mivel úgy véltem, jobb, ha egyesével

csinálok mindent, először a húsos szószt kezdtem el elkészíteni. Szerencsére Andy konyhája jól felszerelt ahhoz képest, hogy sosem láttam még főzni, így egy elektromos hagymaaprítóval vágtam össze a hagymát, majd kevés olajon megpirítottam, úgy, ahogy a videóban láttam, nagyjából két tucatszor. Mikor üveges lett, legalábbis bíztam benne, hogy az üveges azt jelenti, amit én is látok az edény alján, szépen hozzátettem a fűszereket, majd a darált húst, és kavargatás mellett vártam, hogy hozzátehessem a paradicsomszószt is. Mikor már kellőképpen főttnek tűnt, hozzáöntöttem a maradék hozzávalót, és hagytam rotyogni még pár percet. Félve merítettem a fakanalat az elkészült húsos szószba, azzal a céllal, hogy megkóstoljam azt. Ránézésre úgy nézett ki, mint a videón, ami egy ici-pici megkönnyebbüléssel töltött el, de bevallom, félve fújtam a kanalamban gőzölgő falatot, miközben azon tanakodtam, ha mégsem sikerült, van még időm rendelni valahonnan.

Lesz ami lesz alapon óvatosan kóstoltam bele a főztömbe, ami meglepő módon ehető volt, sőt, szinte azt mondanám, hogy finom.

Büszke mosollyal vettem elő a szekrényből egy nagyobb edényt, majd félig engedtem vízzel, kevés olajat és sót tettem bele, majd mikor felforrt, beletettem a tésztát. Nagyon ügyeltem a csomagoláson feltüntetett időre, miközben párszor megkavartam a rotyogó tésztát. Tizenöt perc elteltével, miután megbizonyosodtam róla, hogy kellőképpen megfőtt a tészta, leszűrtem azt, és egy nagyobb tálba összekevertem a szósszal.

A piszkos edényeket betettem a mosogatógépbe, majd szörnyülködve tudatosult bennem, hogy már csak nagyjából egy órám van arra, hogy elkészüljek, annyira elszöszmötöltem az időt. Gyorsan megterítettem, ügyelve, hogy minden szép és rendezett legyen, majd elmentem tusolni. Kapkodva, izgalommal a gyomromban mostam a hajam és mosakodtam meg. Sietve megtörölköztem és beszárítottam a hajam. Enyhe sminket tettem fel az arcomra. Némi púder, szemhéjtus és spirál után a szekrényemet kinyitva tanakodtam, mit is vegyek fel. Csinos akartam lenni, hisz ha úgy vesszük, újra el szerettem volna csábítani Andyt. A ruhák között keresgélve ráakadtam arra a testhez simuló vörös ruhára, amelyet akkor viseltem utoljára, mikor először találkoztunk. Huncut mosollyal az arcomon akasztottam le a fogasról, majd terítettem az ágyra. Egy fekete fehérnemű együttest vettem fel, majd belebújtam a ruhába. Az akkor viselt fekete tűsarkú sajnos nem volt már meg, mert egy apró szerencsétlenkedés folyamán kitörtem a sarkát, de helyette egy tört fehér csodát húztam a lábamra, majd megálltam a szekrényre szerelt tükör előtt. Kívülről szinte ugyanaz voltam, mint azon a napon, lassacskán gömbölyödő pocakomat leszámítva, belül viszont teljesen új ember lettem. Míg akkor szinte úgy kellett elrugdosni a hotelig, és félelmemben majd lerágtam mind a tíz körmöm, addig ma, igaz, apró izgalommal, de kellő magabiztossággal vártam a hamarosan elérkező percet, mikor újra találkozhatok Andyvel. Az összképet, csak úgy, mint régen, egy vörös rúzzsal tettem teljessé, majd rápillantottam az órára, ami azt jelezte, hogy bármelyik pillanatban hazaérhet.

Ahogy ez végigfutott az agyamon, már hallottam is a bejárati ajtó tompa csattanását, mely jelezte, hogy hazaért.

- Molly - szólított a nevemen, én pedig még gyorsan végignéztem magamon, biztosítva, hogy minden rendben a helyén van rajtam, és egy mély levegővétel után kiléptem a hálóból.

Andy épp háttal nekem a csizmáját húzta le, majd vékony őszi kabátját a fogasra akasztotta, miközben felém fordult, én pedig ott álltam, csinosan, a reakciójára várva. Arcáról le lehetett olvasni a döbbenetet, hisz magam sem tudom, mikor öltöztem ki utoljára. Az elmúlt hónapokban rendszerint itthoni ruhában vagy farmerban és trikóban látott.

A kezdeti döbbenetet egy apró mosoly váltotta fel, majd közelebb lépett hozzám.

– Hát te? Gyönyörű vagy, de – akadt el a szava hirtelen, és szemében kétségbeesés csillant – elfelejtettem valamit? – kérdezte félve.

– Nem, nem felejtettél el semmit – feleltem. – Csak csináltam egy kis meglepetést, és ez mellé jár – mondtam, miközben kedvesen mosolyogtam rá.

– Akkor jó, már kezdtem komolyan megijedni – mondta, miközben kifújta az eddig bent tartott levegőt. – És mit kapok? – kérdezte, gyermeki izgalommal.

– Gyere – mondtam, majd megfogtam a kezét, és az ebédlőasztalhoz vezettem. Míg ő csendben leült, én a pultra kikészített tányérokra kiszedtem egy-egy adag spagettit, majd reszeltem rá némi parmezánt, és leraktam elé. A hűtőből kivettem az előre behűtött rosét, mely remélhetőleg harmonizál majd a tésztával, legalábbis a srác ezt mondta az üzletben, ahol vásároltam, s mivel egy pohárral nekem is megengedett a vacsorához, két pohárral vittem be az asztalhoz, majd mosollyal az arcomon ültem le én is, szembe a párommal.

– Mivel érdemeltem ezt ki? – érdeklődött kedvesen.

– Hm, lássuk csak – hajoltam egy kicsit közelebb, miközben ujjaimat kereszteztem az asztalra könyökölve. – Kezdjük azzal, hogy vagy nekem – feleltem, miközben mélyen a szemébe néztem.

– De ezt nem kell megköszönnöd – felelte.

– Tudom, de meg szerettem volna, éppen ezért főztem – jelentettem ki.

– Te főztél? – kerekedett ki a szeme, hisz tudta, hogy nálam egy csak hatéves is jobb szakács.

– Igen, de ne félj, segítségemre volt az internet, már megkóstoltam, és ehető – feleltem kuncogva.

– Ez esetben akkor nekem is meg kell kóstolnom – mondta, és már nyúlt is a villájáért. Még méregette egy kicsit, láttam rajta, hogy nem győztem meg azzal, hogy azt mondtam, hogy ehető, de aztán kicsit félve, a szájába vette az első falatot. Ízlelgette, miközben én kicsit izgulva vártam a reakcióját.

– Hát ez... – kezdte, de nem folytatta, nekem pedig rögtön az jutott az eszembe, hogy nem ízlik neki.

– Ennyire rossz? – kérdeztem kétségbeesve – még rendelhetünk valahonnan vacsorát – vágtam rá rögtön.

– Dehogy is, nagyon finom, csak ugrattalak. – Nevetett, én pedig megkönnyebbülve kaptam a mellkasomhoz – büszke vagyok rád. Lehet, hogy ez az első lépés ahhoz, hogy profi szakács legyél – mosolygott továbbra is.

– Azt azért kétlem – feleltem, majd én is a villámért nyúltam, és elkezdtem befalni a főztöm. Be kell vallanom, nem is gondoltam, hogy ilyen finomra sikerül. Bár, ha jobban belegondolok, a múlt héten a nutellás sajtos chips is isteni volt, szóval azt hiszem, az én szavamra jelen állapotomban nem adhattunk, azonban Andy is elpusztította az adagját, sőt, még repetázott is, szóval azt hiszem, egy picit, de csak egy igazán picit tényleg büszke lehettem magamra.

– Nagyon csinos vagy ma – dörmögte Andy a fülembe, miközben hátulról ölelt át. Én épp a tányérokat helyeztem le a pultra, míg ő mögém settenkedett, és nyakamra szórt pár apró puszit, majd állát megtámasztotta a nyakam hajlatába, melyre én egy aprót mosolyogtam, majd szembe fordultam vele. – Emlékszem ám erre a ruhára - mért végig.

– Ez volt a célom – válaszoltam kissé kacér hanglejtéssel.

– És még mi a célod? – nézett rám kissé összeszűkült szemekkel, miközben szája széle felfelé görbült. Válasz helyett közelebb hajoltam, kezeimet a nyaka körül fontam össze, míg testemet hozzá préseltem, miközben ajkamat, először csak gyengéden érintettem az övéhez, majd, mikor viszonozta a csókot, egyre elmélyültebben, később vadabban csókoltuk egymást. Apró nyögés hagyta el a száját, majd, mintha azt mormogta volna, hogy „a francba is", miközben felkapott, és egyenesen a hálóba cipelt.

Ajkunk nem szakadt el egymástól, egészen addig, míg óvatosan le nem tett, és csak akkor engedett el, mikor biztos volt benne, hogy stabilan állok a még mindig viselt tűsarkaimon.

– Biztos vagy benne, Molly? Mármint, várhatunk még, nem siettetlek. – kérdezte.

– Igen, minden rendben van – mosolyogtam rá, miközben határozottan adtam meg a kérdésére a választ. Szemernyi kétséget sem éreztem, hisz tudtam, ő nem az, ő nem Dean.

– És a baba? Biztos, hogy lehet? – vetette fel a kétségeit.

– Szívem! Biztos vagyok benne, és megkérdeztem az orvost a múltkor, semmi akadálya. – feleltem, miközben magamba jót mosolyogtam az aggodalmain – Szóval – kezdtem, miközben hátat fordítottam neki, hajamat pedig a jobb oldalamra tűrtem. – Segítenél kicipzározni a ruhámat? – kérdeztem, a legcsábosabb hangon, amit magamtól valaha hallottam.

Andy egy apró nyögéssel adta tudtomra a tetszését, majd lassan húzta le a ruhámat, s ahogy az anyag egyre lentebb csúszott, úgy adott minden felfedett bőrfelületemre egy-egy halvány csókot, melytől a gerincemen végigszaladt a hideg, szinte már vártam a következő csókot, s ahogy puha ajkai a bőrömhöz értek, minden egyes alkalommal kirázott a hideg.

Mikor a ruhám a földön landolt, épp ki akartam bújni a cipőmből, mikor Andy megállított. Kérte, hogy maradjon rajtam, miközben óvatosan az ágyra döntött. A hátamon feküdtem, míg ő kínzó lassúsággal haladt lefelé, bőröm minden egyes négyzetcentiméterét csókokkal borítva.

Életem leglassabb, és tudom, hogy minden együttlétünknél ezt mondom, de talán tényleg a legjobb szeretkezése volt a mai. Lassú volt, mégis határozott. Már majdnem elfelejtettem, milyen jó is vele, mennyire tudta mindig is, hogy mire vágyom. Minden mozdulat, minden egyes gyengéd simogatás és csók csak biztosított abban, hogy ő mennyire nem Dean, illetve, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy egy ilyen jó embert tudhatok a társamnak.

A levegőt még kissé szaporán vettük, de már a gyérül megvilágított hálószobánk hatalmas, teret uraló ágyán próbáltuk kifújni magunkat, mikor Andy egy nagy kacagással törte meg a monoton szuszogást.

– Te komolyan megkérdezted az orvosodat, hogy szexelhetünk – e? – nevetett tovább, melyre én is felkacagtam. Őszintén nevettünk, végre én is azt éreztem, és ezúttal nem csak mondtam, hanem tényleg ezt súgta a szívem, hogy minden rendben lesz. Már vége a rossznak, és azután csak jó jöhet.

– Ki mást? – mosolyogtam, majd közelebb bújtam hozzá, és a vékony paplant magunkra húzva hallgattam a szívének dobogását, míg ő gyengéden cirógatta a vállamat, míg mind a kettőnket el nem nyomott az álom.