Ugrás a fő tartalomra

Versenyt nyert a blog! Öröm és boldogság!:)

Szerző:


Sziasztok!

Így, fejezet után kiderült - ahogy a címből is láthattátok - hogy a blog versenyt nyert. 

Nem régiben jelentkeztem egy versenyre, amit a Life Next To Us nevezetű oldal hirdetett. Agyaltam, tanakodtam, hisz eddig ahány versenyre nevezetem - ritkán - , vagy nem értem el helyezést, vagy pedig be sem lett fejezve, azonban aztán arra jutottam, hogy egye fene, próbáljuk meg. Nos, egy szó, mint száz, hogy ne rizsázzak itt feleslegesen annyit, a lényeg: Nyertünk - tudjátok, a blog és én - hisz lassan a barátocskámmá vált ez a történet. Furán hangzik, de én is úgy rajongok érte, mintha nem is én írtam volna. Na mindegy, hagyjuk a furi dolgaimat. 

Íme a kis oklevél, melyet az oldaltól kaptam, és meg szeretném nektek ezúton is - és majd később is - megköszönni a támogatást, a kommenteket a szavazatokat. Elképesztő löketet adott minden héten, hogy leüljek és igen, bizony folytassam, hisz várjátok!

Nos, hamarosan találkozunk, addig is, legyetek rosszak!

Puszi: Sky Jensen
 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

31. Fejezet

Szerző:
Andy  Mikor megérkezett az orvos, megkért, hogy a vizsgálat erejéig menjek ki. Nagyon nem tetszett, nem akartam egyedül hagyni Mollyt, de megtettem, amit kért, és kijöttem. Legalább a harmadik szál cigimet szívtam, mikor az orvos végre-valahára kijött, de hiába kérdeztem, mi a baja Mollynak, csak annyit felelt, hogy beszéljem meg vele. Megköszöntem a segítséget, és szinte rohantam Mollyhoz, hogy megtudjam, mi történt. Ideges voltam, és féltem attól, hogy valami nagyobb baja van. Féltettem őt, és mikor rosszul lett, hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Most pedig hiába kérdezgetem tőle, hogy mi történt, mit mondott az orvos, nem felelt, csak nézett maga elé, szemeiből a kétségbeesés sugárzott, és ettől, ha lehet, még jobban megijedtem.
10 megjegyzés
Tovább olvasom...

16. Rész

Szerző:
Molly Az unokahúgom esküvője és az azt követő lagzi kifejezetten lazán ment. A ceremónia gyönyörű volt, mint mindig, most is meghatódtam, mikor kimondták a boldogító igent. A lagzi jó hangulatban telt, mindenki ünnepelt, velem pedig rendesek voltak. Nem faggattak a múltról, csak a szokásos kérdéseket kaptam; ettől függetlenül gyorsan leléptem. Ráfogtam, hogy be kell menjek az irodába, de az igazság az, hogy Deannel randiztam. Sikerült pár nappal hamarabb költöznie, ezért az első adandó alkalommal elhívott vacsorázni, melyre örömmel mondtam igent. Egész végig kedves volt velem, előzékeny és tisztelettudó.
12 megjegyzés
Tovább olvasom...