4. Rész

Reszketve álltam a hatalmas faajtó előtt, kezemet óvatosan a kopogtatóra kulcsoltam. Háromszor vettem le, majd tettem vissza, mire elegendő bátorságot gyűjtöttem ahhoz, hogy ténylegesen használjam. Vártam, és szinte óráknak tűnt, mire egy jóképű, ám szemtelenül fiatal férfi nyitotta ki az ajtót. Egyik lábamról a másikra álltam, kabátom ujját szorongattam a markomban, miközben végignéztem rajta. Nem viselt mást, csupán egy fekete farmernadrágot – izmos felsőteste vonzotta a tekintetet.

Semmi gond, nyugodj meg, túléled, jó élmény lesz – mantráztam magamban, majd beléptem.

– Tessék – állt oldalra kérdés nélkül, majd egy széles folyosóra tessékelt, és egészen egy pultig kísért.

Útközben néhány pillantást vetettem a körülöttem lévő luxusra. Mindenhol a bordó fa dominált, hatalmas lépcsők vezettek a felső szintre. Olyannak tűnt, mintha a Szürke ötven árnyalata játszószobájában jártam volna. Halkan kuncogtam a gondolatra, és elmerengtem: vajon efféle játékokra is kaphatók az itteni férfiak? Andy vajon alávetett szeretne lenni, vagy domináns?

– Miss Anderson! – szakította félbe a gondolatmenetemet egy vékony, barna hajú nő.

– Igen, én... – néztem fel rá riadtan. – Vagyis igen, én vagyok!

– Üdvözlöm – mosolygott rám kihívóan.

Itt mindenki ilyen istenverte szexis? Tényleg még a nőknek is kötelező kellék?

– Mr. Graham már várja Önt! Kérem, kövesse Jacobot – mutatott gépiesen a fiúra, aki a pulthoz kísért. – Ő majd megmutatja, merre találja a bárt.

– Rendben – suttogtam, mire a férfi a karját nyújtotta. Óvatosan belekapaszkodtam. Szinte égette a bőröm, ahogy hozzáértem, és éreztem, arcom lángol.

– Ez az első alkalom? – kérdezte mély, dörmögő hangon.

Megtorpantam.

– Én nem vagyok szűz! – vágtam rá, mire harsányan felnevetett.

– Úgy értettem, Miss Anderson, hogy most találkozik-e először Andyvel.

– Ó... – szégyelltem el magam. – Igen, ez az első alkalom.

– Higgye el, nem fogja megbánni. Andy igazán kellemes társaság – a hölgyek nagyon kedvelik – mosolygott megnyugtatóan.

Cseppet sem ez volt a hatás. A hölgyek? Tehát valóban rengeteg nő megfordul az ágyában. Vajon naponta hány nőt kényeztet?

Istenemre mondom, legszívesebben megfordultam volna, hogy kisétáljak, elbújjak az autómban, és hazáig zokogva vezessek... de akkor megpillantottam.

Ott ült a bár túloldalán, egy másik férfival beszélgetett. Fehér inget és sötét farmert viselt, égkék szemei ragyogtak, még ilyen távolságból is – mosolya pedig tökéletesen hófehér volt.

Pontosan olyan, mint álmomban. Ajkaim enyhén szétnyíltak, ahogy egyre közelebb léptem hozzá, és csak félúton vettem észre, hogy már nem Jacob karját fogom – önszántamból tartok a végzetem felé.

Megpillantott, végigmért, majd a szemeimbe mélyedt. Elvesztem a végtelen kékjében – megvolt a kapocs.

– Molly Anderson – ejtette ki nevemet telt ajkaival.

Soha senki nem ejtette még ki a nevem ilyen pokolian szexin.

– Igen, én vagyok – tűrtem a fülem mögé egy tincset szégyenlősen, mire felállt, és egészen közel lépett.

– Jól tudom, ki vagy – mosolygott bizalomgerjesztően, majd visszatette a tincset, amit az imént hátratűrtem. A fülemhez hajolt. – Gyönyörű vagy, kérlek, ne légy szégyenlős!

– Rendben – bólogattam, s fülig pirultam.

A közelsége pironkodó kislánnyá változtatott. Rájöttem: fogalmam sincs róla, milyen érzés egy igazán vonzó, szexi férfi közelében lenni. Az odáig oké, hogy alapvetően nem voltam túl határozott egyéniség – de Andy végképp kikészített. Elérte, hogy felforrjon az egész testem, s ott is nedves legyek, ahol addig elképzelhetetlennek gondoltam.

– Martin, egy pohár édes vörösbort a hölgynek! – szólt a pultosnak.

– Honnan tudtad, hogy ezt szeretem? – néztem rá meglepetten.

– Ó, édesem! Többet tudok rólad, mint gondolnád! – kacsintott, majd játékosan megérintette mutatóujjával az orrom hegyét.

– Igazán kellemes hely – mondtam, miközben egy asztalhoz ültünk.

Illedelmesen kihúzta a székemet, megvárta, amíg helyet foglalok. Az agyamba fészkelt a gondolat: vajon a való életben is ennyire tapintatos és kedves lenne? Vagy csak azért ilyen, mert fizettem érte?

– Kellemesebb, mióta itt vagy!

– Tudom, hogy szeretnéd, hogy jól érezzem magam – kezdtem, amikor Martin letette elénk a két borospoharat –, de szeretném, ha nem ügyfélként kezelnél.

– Molly, fizetsz azért, hogy kedves legyek – felelte.

Belemélyedtem a szemébe, majd a pohárra néztem. Megfogtam, és felhajtottam a teljes tartalmát. Pár pillanatig vártam a válaszommal.

– Azt akarom, hogy olyan légy, mintha nem tettem volna. Azt akarom, hogy önmagad légy – hangom meglepően határozott volt.

Utólag szerettem volna betudni az alkoholnak, de hiába tagadnám, be kell vallanom, hogy életemben először mondtam ki azt, amit igazán szerettem volna.

– Szóval azt akarod, hogy önmagam legyek? – arca komor volt; semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni róla.

– Pontosan – feleltem.

– Biztos vagy benne?

– Sosem voltam még semmiben ennyire biztos! – a szemében kihívást láttam megcsillanni.

Átnyúlt az aprócska asztalon, megfogta a tarkómat, és magához húzva erősen megcsókolt. A testem bizseregni kezdett, a borospoharak pedig összekoccantak, ahogy eldőltek, csilingelő hangot hallatva. Túl feszesnek éreztem magamon a ruhát, és szerettem volna mielőbb megszabadulni tőle.

– Akkor gyere velem – suttogta, ahogy zihálva elhúzódott tőlem, majd kezemet megfogva felfelé vonszolt az egyik hosszú lépcsőn.

Hangos durranással csapódott mögöttünk az ajtó. Ahogy felé fordultam, pár másodpercig csak néztük egymást. Szemében fellobbant a vágy, szája féloldalas mosolyra húzódott.

Időm sem volt reagálni a gesztusra; ajkai már az enyémet ostromolták, nagy lendülettel csapódva hátam a falnak. Csókjai követelőzőek voltak, lágy ajkaitól elvesztettem a józan eszem. Alsó ajkamat fogsora közé harapta, majd aprót húzott rajta. Fájdalmas nyögés szakadt fel belőlem, de miután elengedte, testem megremegett — kéjként járta át a fájdalom.

Türelmem elillant. Sietve téptem le róla hófehér ingét, nem törődve vele, használható lesz-e még. Nem vágytam másra, csak hogy érinthessem a testét, csókolhassam puha bőrét, miközben férfias illatát az emlékezetembe vésem.

Hevességemre halk kacagással válaszolt, s ha lehet, még közelebb taszított a falhoz. Újra csókolt, de már lassabb, kínzó tempóban. Nyelve bejárta a szám minden pontját. Lassan hátranyúlt cipzáramhoz, majd egy mozdulattal lehúzta. Vörös ruhám hanyagul hullott a földre, testemet már csak fehérneműm és fekete magassarkúm takarta.

Ráemeltem tekintetem, huncut mosollyal. Szemkontaktust tartva léptem el mellőle, csípőmet ringatva, kecses mozdulatokkal indultam a hálószoba felé. Félúton hátranéztem a vállam felett, és mosollyal nyugtáztam, hogy minden mozzanatomat kiéhezett tekintettel figyeli. Csábosan biccentettem, hogy kövessen, ő pedig megindult.

Fogalmam sincs, honnan jött ez a bátorság. Soha nem voltam ennyire szabad, ennyire nyílt. De ahogy rám nézett, azzal a mindent elsöprő vággyal, teljesen elfelejtettem, milyen is vagyok igazán.

Nincs múlt, nincs jövő — csak a jelen. Lehet, hogy csak pár óráig, de abban a pillanatban nem létezett más. Én pedig végre önmagam voltam.

– Mit szeretnél, Molly? Áruld el, és megteszem. Csak kérned kell – súgta fülembe azon a mély, szexi hangján.

– Én... – dadogtam, hezitáltam, hogyan mondjam ki, mire vágyom.

– Csak mondd ki. Ne félj. Én nem foglak kinevetni – biztatott, miközben megértően nézett a szemembe.

– Azt akarom, hogy tégy velem, amit csak akarsz. Bánj velem úgy, ahogy jónak látod. Azt szeretném, ha nem ügyfélként, hanem szeretőként viselkednél. Erre a pár órára felejtsük el, hogy hol vagyunk és miért. Légy önmagad – feleltem őszintén.

Kifújtam a levegőt, melyet eddig izgalmamban bent tartottam.

– Reméltem, hogy tényleg ezt akarod – jött a válasz, és ezzel újra megéreztem lassú, gyengéd, elmélyült csókját az ajkamon.

Komótosan haladt le a nyakamon, egészen a mellkasomig. Fekete, elől kapcsos melltartómat páratlan ügyességgel vette le, majd a jobb mellemmel kezdett játszani. Lassan csókolta, bimbómat cirógatta a nyelvével. Enyhén ráharapott, amitől végigfutott rajtam a hideg, és odalent még erősebben éreztem a bizsergetést.

Szinte égett a bőröm a csókjai nyomán. Ahogy haladt lefelé, úgy éreztem, nem bírom tovább. Testem követte minden mozdulatát, előre hajoltam, hátha hamarabb megkapom azt, amire vágyom. De ő csak mosolyogva kínzott tovább.

Csigalassúsággal simított végig a belső combomon, majd csókokkal borította be szemérmemet a textilen keresztül. Ujjait a bugyim vékony pántja alá csúsztatta, majd halk reccsenést hallatva eltávolította a felesleges anyagot. A helyzet ettől csak még izgatóbbá vált.

A sötétítők elfedték a kinti fényt, így halvány sziluettje kirajzolódott előttem. Megfosztotta magát nadrágjától, majd lassan fölém hajolt, és lágyan megcsókolt.

Hallottam a kis tasak zörgését, az óvszer hangját, ahogy a helyére illesztette. Egészen lehúzott a matrac széléig, majd az ágy mellett térdelve hatolt belém.

Első, lassú mozdulataitól kellemes érzés járt át. Mintha egész életemben erre a pillanatra vártam volna — és őrá.

Mozgás közben végigcsókolta a szám, a nyakam, olykor a mellem, én pedig bejártam kezeimmel a felsőtestét. A kezdeti tempó egyre intenzívebbé, egyre ritmusosabbá vált.

Ahogy a gyönyör bizsergése közeledett, úgy adtam hangot az érzésnek. Hallottam a szakadozott légzését, éreztem a mozdulatait.

A gyönyör kapujában jártam, ahogy ő is. Ahogy közeledtem a beteljesülés felé, kezeimmel a hátát szorítottam. Először csak a hasamban éreztem ezt a csodálatos, bizsergető érzést, majd ahogy teltek a másodpercek, ez felkúszott a gerincemen, s végül egész testemben megremegve értem el az áhított gyönyört. Mozdulatai lelassultak, majd végleg abbahagyta a ténykedést, és homlokát az enyémnek támasztotta. Csak csendben, szó nélkül próbáltunk magunkhoz térni, elegendő oxigénhez jutni.

Pár perc elteltével, még mindig csendben, felfeküdtünk az ágyra. Behunytam a szemem, míg Andy egy hajtincsemmel játszott. A nyugalom, ami megszállt, semmihez sem volt fogható. Épp a semmin gondolkoztam, mikor megtörte a csendet.

– Molly! – szólított.

Hallottam, de nem akartam hallani. Olyan jóleső volt az érzés, hogy ha csak pár percre is, de nem akartam megtörni, így csendben maradtam.

– Mi a francot csinálok? – csengett a hangja nyugtalanul. – Molly, ébredj! – szólított lágyan, és megsimította az arcomat, mire kinyitottam a szemem. – Mennem kell, de maradj csak, ameddig szeretnél.

– Oh, rendben, persze – ültem fel rögtön, a vékony paplant magam elé tartva.

Ahogy ültem ott, és néztem, ahogy öltözik, úgy nehezedett rám a valóság és a tettek súlya. Tisztában voltam vele, hogy ez nem helyes – hiába volt átkozottul jó –, azt, amire én vágyom, nem lehet pénzen megvenni.

Odasétált hozzám, lágy puszit adott az arcomra, majd az ajtó felé vette az irányt, hogy távozzon.

– Jössz még? – tette fel a kérdést, visszafordulva a háló ajtajából.

– Nem tudom. Még nem gondoltam át – feleltem, pedig tudtam, ez volt az első, de biztosan nem az utolsó alkalom, hogy így találkoztunk.