1. Rész

Az utolsó kapcsolatom nagyjából két évvel ezelőtt ért véget. Én vak voltam, ő meg meleg. A lényegre mégis mellettem döbbent rá, így egy újabb szégyennel gazdagodott a tárházam. Persze, neki azóta szerencsés az élete: összeismerkedett egy női szemmel kifejezetten cuki sráccal, aki a szegényeken segít, ételt és takarót oszt a hajléktalanoknak, néha pedig Afrikába és különböző elmaradott országokba utazik iskolákat és kórházakat építeni. Nem is csodálom, hogy Alex lecserélte rá — Noah tökéletes, kedves, helyes és hatalmas szíve van. Az egész történetben, aki pofára esett, az én vagyok.

Persze mikor az ügy kiderült, minden barátunk és a családom is rajtam nevetett, vagy bárgyú, sajnálkozó tekintettel néztek rám, jobb szó híján vállon veregettek, majd mentek tovább a dolgukra.

Azóta, ha mondhatjuk, a szerelmi életem leszűkült. Fogalmam sincs, miért, de amikor próbálok közeledni a férfiakhoz, azok csak a barátot látják bennem. Lehet, hogy én leszek az új macskás néni — de én hamarabb kezdem. Huszonhét évesen ideje beszereznem egy kedvencet, aki legalább szeret, ha már a férfiak nagy ívben kerülnek.

Mikor ezt ugyanígy elmeséltem a barátnőmnek, Nancynek, ő körbenevetett, és közölte, hogy kezd elmenni a józan eszem az orgazmus hiányától. Lehet, hogy igaza van. Magam sem tudom, mikor éltem át utoljára a gyönyört, de az tuti, hogy azt is csak magamnak köszönhettem.

Hétvége lévén végre otthon üldögéltem a dolgozószobám hatalmas irodaszékében, és a neten böngésztem. Lábamat kényelmesen felvetettem az asztallapra, így a laptopot könnyedén az ölembe tudtam tenni. Épp a közösségi hálón barangoltam, mikor az egyik kedves ismerősöm kiírásán megakadt a szemem:

„Kizárólag szexuális célra keresek jóképű, ápolt fiatal férfit. Max 38 éves korig. Jelentkezni privátban. Kösziii!"

Először jót nevettem — mégis milyen már, hogy valaki csak úgy kiírja, hogy ágyast keres — de aztán elgondolkodtam. Mi lenne, ha én is keresnék valakit? Eleget hallgattam már Nancy dumáját a kielégületlenségről és arról, hogy enélkül nem lehet élni. Ami azt illeti, hiányzik egy kapcsolat fizikai oldala. Így elgondolkodtam, majd hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem böngészni, hátha találok egy oldalt, ahol ilyen hirdetések vannak.

Rövid keresgélés után rábukkantam a Haven's Hotel nevű oldalra. Ránézésre egy hagyományos alkalmi szállásnak tűnt, de amikor jobban beleolvastam a tartalmába, egyértelművé vált: ez a hely nem akárkinek szól. Itt pénzért nyújtanak szolgáltatásokat — többek között férfiak nőknek.

Kívülről talán egy régi kastélyra hasonlít a legjobban: hatalmas előkerttel, szökőkúttal és égbe emelkedő kovácsoltvas kerítéssel. Belül viszont a megtestesült bujaság. Vörös tapéták, gyönyörű barokk bútorok, tágas helyiségek, hatalmas ablakok tárultak elém az oldal galériájában.

Az „Ajánlataink" menüpontra kattintva belepirultam a látottakba. Három oldalon keresztül válogathattam a szolgáltatást nyújtó férfiak között. Először egy Robert nevű srácon akadt meg a szemem. Izmos, kidolgozott test, rövid szőkésbarna haj, elragadó arc — maga a megtestesült férfiasság. Minden nő álma.

Mivel minden névhez kép és adatlap is tartozott, rákattintottam, és elkezdtem olvasni.

Név: Robert Down
Becenév: Rob
Kor: 35

Rövid bemutatkozás:

„Üdvözlöm, hölgyem! Rob vagyok. Szeretek sportolni, a szabadban lenni és kielégíteni minden nő vágyát. Bármit szeretne, én teljesítem — csak kérnie kell."

Tátott szájjal bámultam a rám visszatekintő férfit, a fejemben pedig lejátszódott minden, amit velem tehetne. Gyönyörű volt — szinte már művi. Kíváncsivá tett, így tovább görgettem a lehetőségeim között, és akkor megpillantottam őt.

Magas, szálkás test, bőrét különböző motívumok díszítették. Sötét haja oldalt felnyírt, a tetején hosszabbra hagyva. Tengerkék szemei áthatóan lestek — képen látva is belepirultam. Az övénél szebb arcot soha életemben nem láttam. Erős, markáns, férfias — mégis van benne valami gyermeki, valami huncut. Nagy levegőt szippantottam, majd rávettem magam, hogy elolvassam a képhez csatolt szöveget.

Név: Andrew Graham
Becenév: Andy
Kor: 28

Rövid bemutatkozás:

„Üdvözlöm! A nevem Andy, és felteszem, azért olvassa most soraimat, mert megtetszett az, amit látott. Szerencsére élőben sokkal jobb a profilom — ha maga is úgy érzi, forduljon hozzám, és higgye el, nem fogja megbánni."

A nap folyamán folyamatosan felsejlett bennem Andy arca. A fantáziám szárnyra kapott, és csak az ég tudja, mivel tudnám elterelni róla a figyelmem. Hihetetlen, hogy egyáltalán megfordult a fejemben, hogy felkeressek egy kuplerájt... Ez az elkeseredettség és a szégyen felsőbb foka.

– Jól van... és elmész a hotelbe? – kérdezte izgatottabban, mint kellett volna Nancy, a legjobb barátnőm.

– Dehogy megyek! Ennyire azért nem vagyok elkeseredett, hogy kurvához kelljen járnom – vágtam elborzadva.

Nancy ezen csak még inkább nevetett, majd amikor észrevette, hogy én ezen nem nevetek, gyorsan megemberelte magát.

– Jól van, ez nem vicces, igazad van – ismerte el –, de szerintem nincs semmi gond azzal, ha elmész. Egyszer mindent ki kell próbálni! És mikor tennéd meg, ha nem addig, míg fiatal vagy és szabad?

– Molly, én nem gondolnék rosszat rólad, csak mert párszor ellátogatsz oda – sőt örülnék, mert biztos vagyok benne, hogy csak jót tenne neked az a hely. Túl feszült vagy, kell néha egy kis lazítás.

Biztatott, közben megértően megérintette a kézfejemet.

– Én is elmennék, ha nem lenne Mike — ebben biztos lehetsz! Csak gondold át a dolgot. Nem akkora cucc, mint ahogy gondolod! – javasolta, majd fogta a kabátját, a táskáját, elköszönt.