9. Rész

– Gyere, üljünk le – fogta meg a kezem, majd a kanapéhoz vezetett. Az asztalon már ott várt egy pohár mézédes bor. A kezembe adta, miközben felém fordulva leült mellém.

– Na, nem eszlek meg, ne nézz rám ilyen riadtan – mosolygott.

– Pedig pont úgy nézel rám – feleltem pironkodva.

– És ez baj? – kérdezte a zavaromon mulatva.

– Igen! Vagyis nem, dehogy, csak... nem szoktak így rám nézni, és feszélyez egy kicsit... Na jó, nagyon – vallottam be, majd kínomban kacagtam egyet, és a poharamra pillantottam.

– Senki nem nézett még így rád? – érdeklődött.

– Hogyan is pontosan? – kérdeztem, hogy húzzam az időt, mert sejtettem, hová lyukad ki ez a beszélgetés.

– Akkor helyesbítek: senki sem nézett még úgy rád, mintha helyben letépné rólad a bugyit?

Hirtelen rá kaptam a tekintetem, kérdő szemekkel néztem rá, majd visszapillantottam a nyugalmat sugárzó poharamra, és ittam egy kortyot.

– Ez egy hosszú történet. Maradjunk annyiban, hogy nem vagyok szerencsés a férfiakat illetően – zártam le a témát, amire Andy csak meglepődötten hümmögött. Pár másodperc elteltével én is kérdeztem tőle:

– Andy, neked mi tetszik egy nőben? – tettem fel a kérdést, és mélyen a szemébe néztem.

– Nos, imádom a puha bőrt – felelte, majd közelebb húzódott hozzám, olyannyira, hogy egy apró mozdulat kellett volna csak, hogy ajkunk összeérjen. – A nyak ívét – húzta végig mutatóujját a nyakamon. – A domborulatokat – mondta, s keze már a szegycsontomon keresztül vándorolt lefelé.

Én pedig lélegezni is elfelejtettem, de nem hagyta abba. Folytatta, és minden szóval, minden egyes betűvel, amely elhagyta a száját, még jobban kívántam őt.

– Ahogy a derék átolvad a csípőbe, majd eggyé válik a combokkal – s keze már a belső combomon nyugodott. – És a csókolni való ajkakat – suttogta, mielőtt ajkai a sajátomon landoltak.

Csókja pont olyan édes és követelőző volt, mint amire emlékeztem. Csípőmet megemelve húzott az ölébe, miközben szája egy pillanatra sem távolodott el az enyémtől. Kezei a fenekembe markoltak, és én egyre jobban éreztem azt a bizonyos meleg, bizsergető érzést.

Szakszerűen húzta le cipzáromat, majd a ruhámat a vállaimról letolva félig megszabadított a feleslegessé vált textiltől. Mást sem akartam, mint újra magamban érezni őt, és hagyni, hogy azt tegyen velem, amit csak szeretne. Ami neki jó volt, az nekem még jobb – és nem kívántam mást, csak azt a jót, amit nekem adhat ezen az éjszakán.

Ajka eltávolodott az enyémtől, de én rögtön utána kaptam. Nem akartam, hogy abbahagyja – többet akartam még annál is, amit addig adott. Minden másodpercben akartam őt, de ő csábos kacagással nyugtázta hevességem, majd a karfára terített fekete selyemkötőt vette a kezébe.

– Bízol bennem? – kérdezte, miközben mélyen a szemembe nézett.

Nagyot nyelve pillantottam a fekete anyagdarabra, majd újra rá, s bizonytalanul bólogattam.

– Ez nem volt túl határozott, de nem baj, majd az leszel – mosolygott, majd a szemem elé kötötte az anyagot. Fenekemnél fogva felemelt, én pedig kezemet a nyaka köré fontam – úgy tartottam magam, míg fenekem alatt meg nem éreztem a puha ágyat.

Lassan lehúzta rólam a ruhát, amely eddig a derekam köré fonódott, és a fehérneműmtől is könnyen megszabadított. Lágy hangon kért meg, hogy feküdjek hanyatt az ágyra.

Eszembe jutott az álom, amely azelőtt gyötört, hogy megismertem volna, és még jobban felizgultam a gondolattól, hogy akkor is hasonlóképp vártam, hogy hozzám érjen. Alig bírtam magammal. A másodpercek óráknak tűntek, míg meg nem éreztem lágy ujjbegyeit alsó ajkamon, majd nyakamon, és lefelé a mellemen, hasamon, majd szemérmem felső részén, kerülve a csiklómat.

Lentebb haladt a combomon – én pedig kétségbeesve emeltem meg csípőmet, és halkan nyögtem fel, mert annyira vágytam már arra, hogy hagyja abba a játszadozást, és tegyen magáévá. Kezei elemelkedtek a testemtől, és bennem újra feltört a hiányérzet és a vágy.

Lehelete megcirógatta a fülemet, és a testem rögtön lúdbőrrel válaszolt rá.

– Tudod már, mit szeretnél, Molly? – szájából olyan lágyan és kedvesen csengett a nevem, hogy rögtön mosolygásra sarkallt. – Mondd ki, Molly, hallani szeretném.

– Azt akarom, hogy... – vettem mély levegőt – hogy tégy azt velem, amit csak szeretnél.

– Csak tudsz te pontosabban fogalmazni. Ezt már hallottam tőled múltkor – incselkedett, majd újbegyével megérintette a jobb mellbimbómat, amelyre azonnal reagált a testem. Nagyot nyeltem, hogy enyhítsem a száraz érzést a számban, amit izgalmam okozott.

– Szeretnélek magamban érezni – úgy, mint legutóbb – sutba dobtam a szemérmességet. Újra kihozta belőlem azt a nőt, akit talán ő is, de én biztosan szeretek.

– Alakul – mondta. – Most szeretném, ha a szemedet csukva tartanád. Leveszem a kendőt, de azt akarom, hogy csak akkor nyisd ki, amikor azt mondom. Rendben?

– Rendben – feleltem.

Szívem a torkomban dobogott, fülemben hallottam a hevesen pumpáló szívverésem. Szinte csak pihegtem – annyira izgatott voltam. A kendőt elvette a szemem elől, de én nem tettem semmit. Hallgattam rá, és szorosan csukva tartottam a szemem.

Anyag susogását hallottam, majd halk lépteket; végül az ágy megmozdult mellettem, s Andy újra odahajolt a fülemhez.

– Emlékszel, arra kértél, hogy ne itt találkozzunk – de nálam nincs ilyen. Nyisd ki a szemed – búgta a fülembe mély, férfias hangján.

Lassan kinyitottam a szemem, majd körülnéztem, de nem láttam semmit, amire gondolhatott volna, ezért oldalra billentettem a fejem, kérdően néztem rá. Ő csak megrázta a fejét, majd újabb mosollyal az arcán a plafon irányába tekintett. Lassan követtem a pillantását, és a látványtól elállt a lélegzetem.

Ott feküdtem, meztelenül, mellettem pedig az a férfi, akire talán mindig is vágytam – szintén anyaszült meztelenül. Tekintetemet végigfuttattam a testén. Szeméből sütött a vágy, és ahogy rám nézett, talán életemben először azt éreztem, hogy kívánatos és szép vagyok.

Közelebb húzódott hozzám, majd nyakamat kezdte csókolni. Lassan haladt le a dekoltázsomra, és milliónyi égető csókkal borította el a testem, míg én a tükörből néztem, ahogy csókolt. Keze közben lágyan a csípőmön pihent. Megállt, majd felnézett rám, mire én szégyenlősen visszanéztem.

– Azt akarom, hogy nézd, ahogy szépen, lassan a csúcsra juttatlak. Szeretném, ha végignéznéd, ahogy beléd hatolok, majd addig szeretkezünk, míg el nem élvezel.

Furcsa volt ez a nyíltság és a konkrét szóhasználat. Senki nem mondott még nekem ilyesmit. A szavai nemcsak a gondolataimra, de a testemre is hatással voltak. Mosolyogva dőltem hátra, majd tekintetemet testünkön legeltettem.

Láttam, ahogy az éjjeliszekrény fiókjához nyúl, kivett belőle egy fényes tasakot, megbontotta, és felhelyezte a férfiasságára. Újra fölém hajolt, megszakítva a látványt, de nem bántam – a gyönyörű, kék szempár ott volt igazán közel.

Ahogy lassan belém csúszott, végig a szemembe nézett. Tekintete vágytól ködösen csillogott, arcán látszott, hogy legalább annyira érzi ezt az együttlétet, mint én. A lassú tempó fokozódott, légzése szaggatottá vált, és amikor éreztem, hogy elér a csúcsra, és férfiassága bennem lüktet, az orgazmustól én is az áhított pillanatra jutottam – egy halk sikollyal követtem őt a beteljesülésbe.

Amikor lélegzetünk lelassult, legördült rólam, majd pár másodpercre kiment a szoba túlsó felében lévő fürdőszobába. Én erőtlenül húztam magamra a vékony takarót. Akkor tűnt csak fel, hogy a szobát csupán néhány gyertya világítja be.

Az ágy besüppedt, Andy visszafeküdt mellém, bal karját a feje alá támasztotta, és csendben pihent. Szeme nyitva volt, engem figyelt a tükörből, ami néhány perce még a gyönyör forrása volt számomra. Végül a csendet egy kérdéssel törte meg:

– Idebújsz? – tartotta ki jobb karját, hogy a mellkasára hajthassam a fejem.

Kis gondolkodás után megtettem, és mellére hajtottam a fejem, de egy kérdés nem hagyott nyugodni.

– Te minden vendégeddel összebújsz szex után?

– Nem. De te olyan nőnek tűnsz, aki szex után odabújik a partneréhez – válaszolta természetesen, majd puszit nyomott a fejem búbjára.

Szemem sarkából föl-föl pillantottam magunkra. A régi barátaimmal sosem feküdtem így – mindig kényelmetlen volt. De Andyvel nem. Ennél kényelmesebben nem is fekhettem volna. A tükörből nézve a testünk úgy passzolt egymáshoz, mint még soha senkivel. A nyugalom és a biztonság érzése miatt kezdett elnyomni az álom, de nem hagyhattam, haza kellett indulnom, bármennyire is szerettem volna örökre ebbe a békés pillanatba ragadni.

Felemeltem a fejem, majd álmos tekintettel néztem Andyre, mire ő is kinyitotta a korábban csukva tartott szemét.

– Ideje hazamennem – mondtam letörten, apró sóhajjal, miközben az arcát fürkésztem.

– Szerintem nem – felelte, és kinyújtotta a karját, hogy közelebb húzzon magához, majd megcsókoljon. – Maradj itt velem ma este – kérlelt suttogva, én pedig meglepődve néztem rá.

– Maradjak itt? Miért? – kérdeztem.

– Csak. Maradj itt – nézett a szemembe, és tekintetének nem tudtam ellenállni.

– Rendben – dőltem vissza mellé az ágyra, megigazítottam magamon a takarót, és neki háttal kényelmesedtem el. Ő hátulról átölelt, és ha az előbb azt mondtam, nyugalmat éreztem, akkor ezt a pillanatot már nem tudom szavakba önteni.

Már épp elmerültem volna a nyugalom tengerében, de Andy álomittas, rekedt hangja visszarántott:

– Ha szeretnéd, hogy ne itt találkozzunk, benne vagyok. Nem akarom, hogy egy ilyen apróság miatt ne találkozzunk többet. Csak rajtad múlik, hogy ide jössz, vagy hozzám. Rendben?

– Köszönöm – csengett álmatag hangom, majd amint arcát a tarkómhoz dörgölte, és elhelyezkedett, én már aludtam is.