Ugrás a fő tartalomra

Láthatatlan Angyal közönség díj, végeredmény!

Kedves olvasóim és Barátaim! 

Hetek óta folyt a Láthatatlan Angyal közönség díjának a szavazása, mint azt sokan láthattátok Facebookon. Nagyon sok üzenetet és kommentet kaptam, melyben jeleztétek felém, hogy szavaztatok és drukkoltok nekem, ennek pedig meg is lett az eredménye! 
Bizony megnyeretem ezt a díjat, és ezt csakis nektek köszönhetem. Még mindig hihetetlen számomra az az összefogás, amit produkáltatok az elmúlt pár hétben. Végig figyelemmel követtem a szavazatokat és napról napra lépkedtem fel, mígnem végül 468 szavazattal az élre kerültem.
El nem tudom mondani nektek, mit éreztem pontosan abban a percben, mikor kikerült a végeredmény, és bizony az én kis nevem állt ott. A hála és a szeretet nem is megfelelő szavak arra, hogy kifejezzem az érzéseimet mind a 468 ember felé, akik egy-egy vokssal tiszteltek meg. 
Ezúton is szeretném újra megköszönni a szavazóknak és az én egyetlen Lexámnak, hogy támogattak és segítettek a verseny alatt. 

Jobb, ha befejezem ezt a posztot, mert azt hiszem az elkövetkezendő legalább öt oldalon keresztül csak köszöngetném és önmagamat ismételgetném folyamatosan. 

Még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek, próbálom kiérdemelni a bizalmatokat és folytatni a munkát, hisz én ezzel tudom neketek igazán megköszönni. Remélem hamarosan újra találkozunk a következő írásom által. Miden jót kívánok nektek! 

Ölel mindenkit: 
Sky Jensen

Utóiratként, itt találjátok a díjkiosztó posztot!  - katt érte -  

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Zuhanás - 17. Rész - Blogregény - Befejezés

*Ebony* Hat hete omlott össze a világom. Hat hete vesztettem el mindent és hat hete kaptam egy új életet, új szerelmet, új jövőt. Mikor kórházba kerültem, Matt nem tágított mellőlem hiába mondtam, hogy menjen csak haza, megleszek, nem foglalkozott vele. Minden nap ott ült, nem volt hajlandó vissza menni New Yorkba nélkülem. Azt mondta, nem hagy egyedül többé, amitől hihetetlenül boldog voltam. Úgy éreztem, lezártam életem eddigi szakaszát és kész voltam egy új fejezetre, egy új életre.

Kísért a múlt - I.Rész

Sziasztok!  Igaz, hogy a Válaszútonnal egyelőre nem szolgálhatok, azonban most hoztam nektek egy novellát, jobban mondva az elő részét.  Emily és Dale története már több éve csücsül a gépemen, és most elővettem és úgy gondoltam, megosztom veletek.  Tehát ez az első része a Kísért a múltnak és ha tetszik nektek és jelzitek is, akkor felteszem a folytatást.  *** A történetem egyszerű és mondhatjuk, hogy az életem ezen szakasza beleillene egy klisékkel teletűzdelt romantikus regénybe, amit mindenki csak fejcsóválva olvasna végig, majd mikor befejezte a történet olvasását, levonná a következtetést: ez is csak egy újabb buta lányregény volt. Azonban csak egy bökkenő van ebben a történetben méghozzá az, hogy ez megtörtént nem pedig egy harmadrangú sztori csupán. Talán jobb ha elmesélem, mi is az a nagy titok amit féltve őriztem ennyi éven át, aztán hagyom, hogy te magad vond le a következtetést.

Szeress ha mersz!

  A meleg későtavaszi nap cirógatta sápadt bőrömet, ahogy a langyos földön elterülve élveztem a friss fű, föld és vadvirágok illatát. Éreztem, ahogy felmelegszik a testem és lelkem egyaránt. Mély, fáradt levegőt vettem, majd ásítva és nyújtózkodva ültem fel, hisz nem lustálkodhattam egész nap. Ezzel egyidejűleg neszt is hallottam a zöldellő erdőből. Fejemet a hang irányába kaptam, de a léptek mellé már a nevemen is elhangzott.