Ugrás a fő tartalomra

Jó hír, ami rossz is egyben!

Sziasztok! 

A napokban egy lehetőségem adódott arra, hogy nevezzek egy írói pályázatra, méghozzá a Válaszútonnal, ami alapjaiban véve egy nagyon szuper hír, azonban mit mindennek, ennek is van rossz oldala. 
A helyzet, hogy az eredmény hirdetésig  szüneteltetnem kell a blogot, mert igaz, hogy szerintem kicsi eséllyel, de meglehet, hogy a Válaszúton nyertes lesz, a legjobb esetben pedig egy szerződéssel lehetek gazdagabb, de ez majd a legvégén kiderül, de nyilván, addig nem szeretnék publikálni belőle több részt és a meglévőket is privátra rakom az eredményhirdetésig pár napon belül. 
 Az eredménytől függően pedig jelentkezem majd. 
A megértéseteket köszönöm, nehéz szívvel hoztam meg ezt a döntést, de valamit valamiért, igaz? 

Megjegyzések

  1. Nagyon szorítok érted! Megérdemled az elismerést! Köszönöm hogy olvashattam eddig az írásaidat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Sokat jelent a számomra:)

      Törlés
  2. Szia! A fenti bejegyzésed utáni 3.dik évben találtam rád és mi lett az eredménye az írói pályázatnak? Remélem nyertél de ha nem is, akkor majd a következővel mert ezt egyszerűen megérdemled! puszi

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Zuhanás - 17. Rész - Blogregény - Befejezés

*Ebony* Hat hete omlott össze a világom. Hat hete vesztettem el mindent és hat hete kaptam egy új életet, új szerelmet, új jövőt. Mikor kórházba kerültem, Matt nem tágított mellőlem hiába mondtam, hogy menjen csak haza, megleszek, nem foglalkozott vele. Minden nap ott ült, nem volt hajlandó vissza menni New Yorkba nélkülem. Azt mondta, nem hagy egyedül többé, amitől hihetetlenül boldog voltam. Úgy éreztem, lezártam életem eddigi szakaszát és kész voltam egy új fejezetre, egy új életre.

Kísért a múlt - I.Rész

Sziasztok!  Igaz, hogy a Válaszútonnal egyelőre nem szolgálhatok, azonban most hoztam nektek egy novellát, jobban mondva az elő részét.  Emily és Dale története már több éve csücsül a gépemen, és most elővettem és úgy gondoltam, megosztom veletek.  Tehát ez az első része a Kísért a múltnak és ha tetszik nektek és jelzitek is, akkor felteszem a folytatást.  *** A történetem egyszerű és mondhatjuk, hogy az életem ezen szakasza beleillene egy klisékkel teletűzdelt romantikus regénybe, amit mindenki csak fejcsóválva olvasna végig, majd mikor befejezte a történet olvasását, levonná a következtetést: ez is csak egy újabb buta lányregény volt. Azonban csak egy bökkenő van ebben a történetben méghozzá az, hogy ez megtörtént nem pedig egy harmadrangú sztori csupán. Talán jobb ha elmesélem, mi is az a nagy titok amit féltve őriztem ennyi éven át, aztán hagyom, hogy te magad vond le a következtetést.

Szeress ha mersz!

  A meleg későtavaszi nap cirógatta sápadt bőrömet, ahogy a langyos földön elterülve élveztem a friss fű, föld és vadvirágok illatát. Éreztem, ahogy felmelegszik a testem és lelkem egyaránt. Mély, fáradt levegőt vettem, majd ásítva és nyújtózkodva ültem fel, hisz nem lustálkodhattam egész nap. Ezzel egyidejűleg neszt is hallottam a zöldellő erdőből. Fejemet a hang irányába kaptam, de a léptek mellé már a nevemen is elhangzott.