Ugrás a fő tartalomra

Versenyt nyert a blog! Öröm és boldogság!:)



Sziasztok!

Így, fejezet után kiderült - ahogy a címből is láthattátok - hogy a blog versenyt nyert. 

Nem régiben jelentkeztem egy versenyre, amit a Life Next To Us nevezetű oldal hirdetett. Agyaltam, tanakodtam, hisz eddig ahány versenyre nevezetem - ritkán - , vagy nem értem el helyezést, vagy pedig be sem lett fejezve, azonban aztán arra jutottam, hogy egye fene, próbáljuk meg. Nos, egy szó, mint száz, hogy ne rizsázzak itt feleslegesen annyit, a lényeg: Nyertünk - tudjátok, a blog és én - hisz lassan a barátocskámmá vált ez a történet. Furán hangzik, de én is úgy rajongok érte, mintha nem is én írtam volna. Na mindegy, hagyjuk a furi dolgaimat. 

Íme a kis oklevél, melyet az oldaltól kaptam, és meg szeretném nektek ezúton is - és majd később is - megköszönni a támogatást, a kommenteket a szavazatokat. Elképesztő löketet adott minden héten, hogy leüljek és igen, bizony folytassam, hisz várjátok!

Nos, hamarosan találkozunk, addig is, legyetek rosszak!

Puszi: Sky Jensen
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Zuhanás - 17. Rész - Blogregény - Befejezés

*Ebony* Hat hete omlott össze a világom. Hat hete vesztettem el mindent és hat hete kaptam egy új életet, új szerelmet, új jövőt. Mikor kórházba kerültem, Matt nem tágított mellőlem hiába mondtam, hogy menjen csak haza, megleszek, nem foglalkozott vele. Minden nap ott ült, nem volt hajlandó vissza menni New Yorkba nélkülem. Azt mondta, nem hagy egyedül többé, amitől hihetetlenül boldog voltam. Úgy éreztem, lezártam életem eddigi szakaszát és kész voltam egy új fejezetre, egy új életre.

Kísért a múlt - I.Rész

Sziasztok!  Igaz, hogy a Válaszútonnal egyelőre nem szolgálhatok, azonban most hoztam nektek egy novellát, jobban mondva az elő részét.  Emily és Dale története már több éve csücsül a gépemen, és most elővettem és úgy gondoltam, megosztom veletek.  Tehát ez az első része a Kísért a múltnak és ha tetszik nektek és jelzitek is, akkor felteszem a folytatást.  *** A történetem egyszerű és mondhatjuk, hogy az életem ezen szakasza beleillene egy klisékkel teletűzdelt romantikus regénybe, amit mindenki csak fejcsóválva olvasna végig, majd mikor befejezte a történet olvasását, levonná a következtetést: ez is csak egy újabb buta lányregény volt. Azonban csak egy bökkenő van ebben a történetben méghozzá az, hogy ez megtörtént nem pedig egy harmadrangú sztori csupán. Talán jobb ha elmesélem, mi is az a nagy titok amit féltve őriztem ennyi éven át, aztán hagyom, hogy te magad vond le a következtetést.

Szeress ha mersz!

  A meleg későtavaszi nap cirógatta sápadt bőrömet, ahogy a langyos földön elterülve élveztem a friss fű, föld és vadvirágok illatát. Éreztem, ahogy felmelegszik a testem és lelkem egyaránt. Mély, fáradt levegőt vettem, majd ásítva és nyújtózkodva ültem fel, hisz nem lustálkodhattam egész nap. Ezzel egyidejűleg neszt is hallottam a zöldellő erdőből. Fejemet a hang irányába kaptam, de a léptek mellé már a nevemen is elhangzott.